In hoc signo vinces! – E jelben győzni fogsz! – ragyogott fel az égen a jel Nagy Konstantin és katonái előtt. A napkereszt talán a világ legősibb szimbóluma. A szimbólum isteni értelemmel és tartalommal bír, a magyar neve egyben a jelentését is hordozza: kör-oszt, kör-öszt, ker-eszt. A kör pedig a Napot, Rá-t Ré-t, azaz az Urat jelenti, a Napistent, helyesebben a Napban megnyilvánuló isteni teremtőerőt. A kereszt négy részre osztja, jelképezvén az egyik legfontosabb dolgot: a négy őselemet.

Amennyiben a négy őselemet sikerülne kibontani jelentésében és érvényességét jelentősen kiterjeszteni, abban az esetben levonható lenne a következtetés, miszerint, ha a Világegyetemünkben a négyesség az uralkodó hatás, akkor ennek igaznak kell lennie a térdimenziók számára is.

Esetenként igyekeznek e négy elemnek elvont jelentést is tulajdonítani, más esetekben további elemeket bevonni (fém, fa), de erre semmi szükség. 

Elődeink pontosan tudták, mit tesznek, amikor a Napban egyesült négy elemet köszöntötték az „(L)ég és Föld, Tűz és Víz négyességet. 

A „Teremtő Isten” kétszer tükröződött, így „alkotta meg” a négyességet. A (szent)háromságra, a hármasságra vonatkozó tanok (Osiris-Isis-Seth, József-Mária-Jézus, Atya-Anya-fiú) és tanítások sokkal későbbiek.

A csorbulás akkor kezdődött, amikor a legősibb világkeletkezési történetekben a fiú-lány ikreket felváltották a fiúikrek: Hunor-Magor, Romulus és Remus, stb., aztán már csak egyikük maradt. 

A napkereszt (A természetben csak a 45. szélességi fokon jön létre! – És itt mutatkozik tökéletesen a négy évszak is.) négy része rendkívül sokrétű és összetett jelentést hordoz. Az ősi szimbólum jelentésének különböző szintjei vannak, az értelmezések mintegy fraktálisan épülnek fel. 

Érdekességként jegyzem meg, hogy ha a „+” jelet kivesszük a Nap szimbólumából, az Isten köréből, és lejjebb csúsztatjuk, megkapjuk a nő jelét; ha pedig a „+” jelet eltávolítjuk és az élet átadás irányát jelöljük, akkor pedig a férfiét.  

Ha a „+” jel a Napot jelző kör tetejére kerül, akkor megkapjuk az „országalma”, jelét, azaz az uralkodás szimbólumát (bár azon olykor a kettőskereszt szerepel). 

Abban az esetben, ha a napkeresztet elforgatjuk 45 fokkal, akkor megkapjuk az „F”, azaz a „Föld” rovásjelét, és egyben azt a vetületet, amelyet a Nap befut a 45. szélességi körön a két napforduló között, vagyis a napkeresztet.

Ha az ősi szimbólumban szereplő kereszt szárait meghosszabbítjuk – ahol a négy elem egyesítő köre a Nap, az Élet-adó, a Fény-adó -, akkor előáll a kelta (keleti) kereszt, ahol a Nap(isten) mintegy a kereszt „pecsétjévé” válik, olyasfajta „pecsétté”, mely összefogja az elemeket, azaz az élő Világmindenséget.

Ahol a Napkereszt megfigyelhető, (a 45. szélességi fok térsége) ott a négy évszak is megjelenik. Ugyancsak a négy őselemmel összeköthetően. 

   Föld – tél                                  L(ég)- tavasz 

   Tűz – Nyár                              Víz – Ősz

A négyességet folytatva feltétlen említést kell tenni arról is, hogy Négy Istencsillagot is számon tartanak, ezek az égbolton adják ki a kereszt jelét, köréjük a teljes égboltozat adja a keretet, s csillagképeik jegyei alapján pedig ugyancsak hozzárendelhetők az őselemekhez.

Újabb érdekesség, hogy a halmazállapotok száma is négy, és ugyancsak tökéletesen megfeleltethetők a négy elemnek: Föld – szilárd, Víz – folyékony, Levegő – gáz-gőz, Tűz – plazma. A kérdés az, vajon az elődeink honnan tudtak a plazma állapotról?

A négy elem az emberre is vonatkoztatható, a négy alapvető tevékenységét ugyancsak magában foglalja. (Ha ezek tartósan nincsenek egyensúlyban, akkor az ember fizikai-lelki egyensúlya felborul, következésképpen: megbetegszik! 

Föld – munka, alkotás

Víz – tanulás, fejlődés, gyarapodás

Levegő – szeretet, kiárasztás, kiáradás

Tűz – szerelem, kiterjesztés

Az előbbieket nézzük meg a magyar nyelv csodája és egészen egyedülálló kifejezőkészsége segítségével, ahol immár az elemeket is megtaláljuk:

Föld – Munka – gyötr-elem

Víz – Tanulás – tűr-elem

Levegő – Szeretet – lét-elem

Tűz – Szerelem – gerjed-elem

Mindez nemcsak „játék a szavakkal”, hiszen a magyar fogalmak pontosan és egyértelműen utalnak az általuk megtestesített őselemekre is. Semmilyen más nyelven nem létezik sem ilyen kapcsolat, sem ilyen kifejezőerő!

Az emberi alapvető jellemtípusok is a négy őselemhez köthetők. Hippokratész is ilyen értelmű felosztást készített. Az asztrológusok is ebben az értelemben adják meg az embertípusokat. A „föld-típusú” ember télen születik, a „levegő-típusú” tavasszal, a „tűztípusú” nyáron és a „víz-típusú” ősszel. A pszichológiai kategóriák a következők tehát:

Föld – flegmatikus

Víz – kolerikus

Levegő – melankolikus

Tűz – szangvinikus

A természetben megfigyelhető kettős tükröződés, mint alapvető rendszeralkotó- és felépítő mechanizmus, még olyan egészen távolinak tűnő területeken is megmutatkozik, mint a négy alapvető emberi fővércsoport. Ugyanis ezek létrejötte is tükröződés eredményi. A hivatalos tudomány a mai napig adós kialakulásuk magyarázatával, ugyanis van egy – rájuk nézne – rendkívül kellemetlen körülmény. Idézem: “612 főemlős fajt és alfajt ismer el a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN), és egyiknek sincs Rh negatív vércsoportja,” – Robert Sepehr, Fajok amnéziája: Elfeledett történelmünk. Ha valamire azt lehet mondani, hogy földönkívüli eredetű, akkor az Rh negatív vércsoport kétség kívül ilyen. 

Az eddigiek ismeretében véletlennek messze nem nevezhető, hogy a Világegyetemben az ismert terek száma is alapvetően négy, ezek pedig ugyancsak megfeleltethetők a négy őselemnek.

Föld – fizikai tér: A fizikai – és kémiai változások tere, hat a biológiai térre.

Tűz – biológiai tér: Az érzelmi változások tere, hat a fizikai és a tudati térre.

Víz – tudati tér: érzékelésre, értelmezésre, ismeret-felhalmozásra és visszacsatolásra képes információs mező. Emlékezettel rendelkezik. Szintjei vannak (felső, normál, alsó), rétegei (öntudat, éntudat, család-tudat, nemzetség-tudat, fajtudat), megnyilvánulási módjai (éber-, álom-, mélyalvás-, hipnotikus-, “látó-“, stb.). Más tudati formákkal kapcsolódik. A tudat forrásterek és térforrások révén nyilvánul meg. Tudatot csak tudat, illetve tudatok hozhatnak létre.

Levegő – Skalártér: négydimenziós mező, háromdimenzióban vetületekre hasad, mint a fehér fény a prizma hatására. A tudaton és a tudatalattin keresztül hat a fizikai- és a biológiai térre.

Nézzük meg, az ősi szövegek vajon mit mondanak nekünk a Világ keletkezéséről, s vizsgáljuk meg, vajon az ősi szavak megfeleltethetők-e a legmodernebbnek tekinthető 4 térdimenziós világmodell, kettős tükrözésen alapuló szerkezetével? János evangélista így ír: „Kezdetben vala a Szó, és a Szó Istennél vala, és Isten vala a Szó.– Jn. 1:1. (A fordítók nagy száma az eredeti görög kifejezést „ige” alakban írja át magyarra, ami megtévesztő és félrevezető eredményt ad.) 

A Nag Hammadi Gnosztikus gyűjtemény több könyve is ír a Világ keletkezéséről. Idézzük az „Eugnosztosz, az Áldott” – című szöveget: „A Világegyetem Ura … az „Ősatya”. … Önmagát önmagából látja, mint egy tükör, … és mint Szembesítő, … És a női neve ’Tökéletes Bölcsességű Nemzett Szófia’. (azaz a Szó-fia!)… Ezután újabb alapelv született meg … Amikor megkapta társa hozzájárulását, a Hatalmas Szófiáét, kinyilvánította az elsőként-nemzett androgünt, akinek neve: „Elsőként nemzett Isten Fia”. Női neve pedig: „Elsőként nemzett Szófia, a Világegyetem Anyja”, akit néhányan „Szeretetnek” hívnak. … Azután az Emberfia, egyetértésben Szófiával, azaz társával, kinyilvánította a hatalmas androgün Fényt. Férfi neve: „Megváltó, Minden Dolgok Nemzője”. Női lényére a következőképpen hivatkoznak: „Szófia, Mindenek Nemzője”. Néhányan „Pistis” Névvel illetik. 

Kimondhatjuk ezek után a tételt: a kettős tükrözés! – a négyesség alapelve. (A későbbiekben ez a négyesség sérül, az első két tükörképet „összeolvasztják”, a „Szeretetet” és a „Megváltót”.)

A gnosztikusok által leírt teremtéstörténet a kettős tükröződésen, azaz a négyességen alapul. Ily módon jönnek létre az arkónok, ők pedig ugyancsak szoros kapcsolatot mutatnak a négy őselemmel. Az arkangyalok és kapcsolódásaik: Miháél /Győztes harcos/ – tűz, Gábriél /Isten embere/ – víz, Uriél /Isteni fény és tűz/ – föld, Rafaél /Isten meggyógyít/ – levegő. Az „Él” Isten egyik neve, az arkangyalok tehát Isten nevének hordozói is, egyben egy-egy égtáj urai is). A szellemi lények sokasága jön létre a tükröződési folyamat révén, a kerubok, a szeráfok… stb, és a sort végül az ember zárja.

Az első emberpár, Lilit (a Lélekhordozó, a Bölcs) és Ádám (az Ember, a Teremtő) tökéletesen egyenlők és egymás kiegészítői voltak. Ikertestvérek a „porból”, a Földanya gyermekei a Napatyától. Lilit nevét és szerepét az ősi szövegek legtöbbjéből kitörölték, ám létezése kétségtelen. Erre utal pl. a Bibliában leírt, két teljesen különböző teremtéstörténet is. Csak míg az első nem nevezi meg Lilitet (Genezis 1:27), a második már megnevezi Évát (Genezis 2:21-22). 

A kettős szimmetriára – azaz a négyességre -, már a Világ legalacsonyabb megnyilvánulási szintjén, a részecskefizikában is megtaláljuk a példát, ugyanis egy-egy részecskének nemcsak antirészecskéje van, azaz „tükörképe”, mint pl. az elektronnak a pozitron, hanem szuperszimmetrikus párjai is. Az elektronnak a szelektron. (Az „sz” utal a szuperszimmetrikus részecskére. Lásd. A SUSY elméletet). Ráadásul, amikor a kvantumpotenciál-térből részecskepárok keletkeznek, közöttük tényleges kapcsolat van a „távolhatás” révén, vagyis sokkal inkább tekinthetők és értelmezhetők egyetlen egy négy térdimenziós részecskeként, mint két db, azaz egy pár háromdimenziós részecskének. 

Az anyagi világ és az élet következő szerveződési szintje az öröklődésé, a minta továbbadásának megvalósulása. Mind az RNS, mind a DNS négyes alapú, hiszen két-két nukleotid bázis alkot egy párt. (A DNS-ben az adenin-timin és guanin-citozin párok vannak, míg az RNS-ben a timint az uracil váltja fel.) 

Az élő szervezetekben jelen lévő tükröződés egyik igen érdekes példája a vér oxigénjét szállító hemoglobin molekula, valamint a növényi sejtekben az oxigént előállító klorofill molekula. A kettő ugyanis csupán egyetlen egy atomban különbözik egymástól! A hemoglobin molekula hem részének vasatomját a növények klorofill-molekulájában magnéziumatom helyettesíti. Azaz, ha az ember a vérének hemoglobin-molekuláinak egy részében a vasatomot magnéziumatomra cserélné – erre génsebészeti módszerekkel lehetőség van -, abban az esetben közvetlenül képes lenne felhasználni a Nap sugárzó energiáját! Az űrhajókon sem kellene tonnányi élelmiszer-utánpótlást szállítani, s nem utolsó sorban, a táplálékhiány gondjai is megoldódnának. Legfeljebb a bőrünk lenne enyhén zöldes. 

Sokan vetették már fel a természetben uralkodó szabályszerűség okán, hogy a háttérben „intelligens szervező” áll. Nem feltétlenül. Ha ugyanis a Világegyetem intelligens, élő, önszervező rendszer, már pedig az(!), akkor ilyen „külső” intelligens szervezőre természetesen nincs szükség. Ugyancsak „intelligens szervezőt” keresnek a fizikai törvények mögött is, holott a fizikai törvényeink statisztikai törvények, ilyen értelemben még törvényeknek sem tekinthetők, csupán megfigyelések olyan halmazának, melyek eredménye bizonyos pont körül sűrűsödik. A kutatók rendszeresen keresik tehát a természettudományos törvények eredetét, holott, a kettős tükröződések – és egyéb körülmények – figyelembe vételével könnyen belátható, hogy azok nem is lehetnek másmilyenek. 

A matematika is az 1-ből származtatott 4-ességet követi. Ugyanis, lényegében egyetlen egy matematikai művelet van, az összeadás. A kivonás nem más, mint negatív szám hozzáadása pozitív számhoz; a szorzás ismételt összeadás, az osztás ismételt kivonás. Ezek pedig így együtt adják a négy alapműveletet! A magasabb rendű matematikai műveletek ezekre épülnek. Ha valaki tud összeadni, akkor lényegében mindent tud! A számítógépeink is lényegében ezt az egyetlen egy műveletet végzik el. (Összeadó gépet vagy fél-összeadó gépet tartalmaznak.) 

A Világegyetemeken felfelé haladva a sűrűség csökkenését és a fénysebesség növekedését tapasztaljuk, míg lefelé haladva ennek éppen az ellenkezőjét.

A két képzetes, azaz „szélső Világegyetem-négyes” egyikében az anyagsűrűség nulla, a sebesség végtelenül nagy, a másikban pedig az anyagsűrűség végtelen, a sebesség pedig nulla. Ezek a Világegyetemek nem léteznek, egyfajta „fordító pontként” működnek, minek köszönhetően megkapjuk a Moebius-szalag különböző morfológiai megvalósulásait. Legkorábbi ábrázolásaként az oroborust, az önmaga farkába harapó kígyót. 

A Möbius-szalag egyfelületű, egyélű sík(!), a megjelenése valójában háromdimenziós. Teljességgel körbejárható a szalag mentén, nem tűnik fel a „váltópont”, ahol a kígyó önmaga farkába harap, az átmenet tehát folyamatos. Ez lenne a helyzet, ha csupán egyetlen Világegyetem-sorozat létezne. Viszont már a Moebius-szalag egyszerű ábrájáról is látható, hogy ha ezt a jelenséget ki kívánjuk terjeszteni a teljes Világegyetemre, akkor elkerülhetetlenné válik a további térdimenzió bevezetése. Elmondhatjuk, hogy a Világegyetemet alapjában Világegyetem-négyesek által felépített Möbius-szalagja alkotja. 

A mi Világegyetemünk többnyire balkezes és anyagra épül. Kötelezően léteznie kell – az egyensúly miatt(!) – egy jobbkezes és az antianyagra épülő Világegyetemnek is (tükör-Világegyetemnek).

A kettő között van kapcsolat. 

A kezdet egyben a vég is. 

Arany László – Vigh Szilvia

Előadás anyaga, Exopolitikai Konferencia, 2018. november 3. 

Ábrák jegyzéke:

1. ábra. A világ talán legősibb szimbóluma egy Utah Állambeli barlangrajzon.

2. ábra. A legrégibb ábrázolásokon Jézus feje mögött még a napkereszt látható, ezáltal is jelképezve küldetésének és tanításának lényegét, valamint értelmet adva az „Isten fia” kifejezésnek.

3. ábra. A Négy Istencsillag egy sok száz éves ábrázoláson.

4. ábra. A kettős tükröződés az emberi vércsoportokban is visszaköszön.

5. ábra. A kettős tükröződésjelenségét a részekefizika világában is tetten érhetjük. (Az ábra nem tartalmazza a normál és szuperszimmetrikus antirészecskéket.) 

6. ábra. Az élet továbbadása, az öröklődés is a kettős tükrözésen, a négyességen alapul, hiszen két-két bázispár jelent egyetlen elemi kódot. 

7. ábra. A 4-es Fibonacci-sor a természet és az élet egyik legfontosabb szervezője. 

8. ábra. A Világegyetemek elhelyezkedése réteges, közöttük – elválasztásként – a hipertér található.

9. ábra. A Világegyetemek kettős Moebius-szalag mintájára rendeződnek.

10. ábra. Ha a Világegyeteme kettős Moebius-szalagjának metszetét vesszük, visszakapjuk az eredeti jelet, az ősi szimbólumot, és felismerhetjük, a kezdet egyben a vég is.