Cs e n g e r s i m a – S o n k á d – Gy ü gy e mennyezetkazettás templomai – kirándulás
Szakmai kísérőink: Prokopp Mária professor emerita, Széchenyi-díjas és Magyar Örökség Díjas művészettörténész, Magyar Művészeti Akadémia akadémikusa
Bereczky Zoltán nyugalmazott református lelkész, középiskolai hittan tanár, Őskép kutató. 1973-óta foglalkozik a mennyezetkazettás templomokkal. Volt zsinati szóvivő és a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöki titkára. 20 éven át (2004-2024-ig) volt a Jókay Alapítvány elnöke, melynek keretében határon túli egyházi segélyszolgálati tevékenységet végzett.
A kirándulás során először Csengersima templomát nézzük meg, ahol az egyetlen teljes égképes mennyezetet találhatjuk. A mennyezet a mennyet, az eget ábrázolja állatövi jegy kazetták segítségével. Az állatövi jegy – állócsillagcsoportok – kazetták előtt képzeletben sakkbábukkal megszemélyesített égitestek mozognak 12 lépéssorban, amely a teljes üdvtörténet 12 részes misztériumjátéka. A játékot a helyi gyerekek lejátszották és az erről készült rövidfilmet megtekintjük a csengersimai gyülekezeti teremben. Ezt követően meglátogatjuk Sonkád és Gyügye templomát. Gyügyén a templomban lévő mennyezet 6 évvel később készült, mint Csengersimán. Ugyanaz a kéz festette, de itt minden csengersimai képből kettő van.
R i m a b á ny a – K a r a sz k ó – K i é t e – R i m a b r é z ó
(R – Szent László legenda, evangélikus erődtemplom, festett kazettás mennyezet, szentélyben bemélyedéses pasztofórium gótikus ráccsal / K – Szent László legenda, evangélikus, erődített koragótikus, festett fakazettás templom, / K – utolsó ítélet freskó, kvadratikus szentély, evangélikus román-gótikus stílusú templom / R – Dicsőséges Krisztust ábrázoló freskó, koragótikus, bordás keresztboltozatú templom )
Rimabánya
Rimabánya már 1268-ban városjogot kapott a kalocsai István érsektől. A község fölött egyhajós, koragótikus templom áll, reneszánsz erődfallal körülvéve. A templom szentélye szabálytalan, poligonális záródású, bordás keresztboltozat fedi. A hajóban festett kazettás mennyezet található. Az eredeti épületnek nem volt tornya, a ma is látható barokk-klasszicista harangtorony atipikusan a szentély északi falához épült a 18. században. A templom déli és nyugati oldalán profilált későgótikus kőportálok őrződtek meg, a szentélyben pedig bemélyedéses pasztofórium gótikus ráccsal.
Karaszkó
A Karaszkó 14. század első feléből származó erődített, koragótikus templom egy régebbi objektum helyére épült. A 15. században emelték köré az erődített falat, a bekerített területre 1657-ben fagerendákból készült harangtorony épült. Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templomhoz sekrestyét is konstruáltak. A hajó mennyezetét festett kazetták borítják, a szentélyt bordázott keresztboltozat fedi. A falfestmények a 14. század 60-as és 70-es éveiből származnak, a freskók egy részének alkotója a Martonházi (Ochtinai) szentély Mestere. A freskókat a 20. század első felében fedezte fel Huszka I., aki restaurálta is őket 1905-ben. A külső és beltéri freskók teljes restaurálását 1983-85-ben végezte el Josefík J., Székely L. és Žucha I.
Karaszkó
A kiétei templom építését a 13. század végére, vagy a 14. sz. elejére datálják. A környező falvakhoz hasonlóan Kiéte is elfogadta a reformációs tanokat: már a 17. század 20-as éveitől ismerjük az itt tevékenykedő evangélikus lelkészek neveit. Egy rekatolizáció alatti rövid időszak kivételével a kiétei templom máig evangélikus maradt.
Kiéte
Ez az eredetileg erődfallal körülvett, román-gótikus stílusú templom egyhajós, szentélye kvadratikus. A keleti oldalához tornyot, észak felől sekrestyét építettek hozzá. Belső tere értékes falfestményeket rejt: a freskódíszítés két szakaszban készült – a 14. század végén (szentély, diadalív) és a 15. század első felében (a hajó északi fala).
Rimabrézó sok környező, régióbeli faluhoz hasonlóan bányászmúlttal rendelkezik. A ma már nem létező főtér körüli alacsony családi házak fölé magasodó, eredetileg koragótikus templom a reformáció előtt Szűz Mária születésének volt szentelve. A község nevét előszor 1334- ben említik Brezou-ként, bizonyos ideig Kishont megyei székhelye is volt.
Az egyhajós templom valószínűleg a 14. század első felében épült. Szentélyzáródása egyenes, boltozata bordás keresztboltozat. A legnagyobb átépítésen 1893-ban esett át, mikor befogadóképessége már nem felelt meg a népesség hirtelen növekedésének, mely a községben a 18. században létrehozott vasgyárnak volt köszönhető. Az északi, eredeti sekrestyét lerombolták, a bejáratot befalazták és a hajót déli irányba szélesítették ki. Az öregebb szentély elvesztette feladatát, így oldalsó ülőhelyek teréül kezdett szolgálni. Az átépítéseknek hála a mésszel lekent falakon középkori freskókat találtak, a restaurálásukkal ekkor Möller I. és Huszek I. foglalkozott, sajnos nem mindig a legkíméletesebb módon.
Sz i l v á s v á r a d – B ü k k sz e n t m á r t o n
FELHÍVÁS! 5 km könnyed séta. Szint: +150 m Istállós-kői-barlang, -250 m séta lefelé. Felfelé kisvasúttal megyünk.
A vasúti pálya érdekessége, hogy az ország legmeredekebb pályaszakaszán vezet fel. A végállomástól 800 méterre lévő Istállós-kői-barlang a felső paleolitikum nemzetközileg is elismert, különleges leleteket adó ősemberes barlangja, melyben az alsó rétegek 44000 évesnek bizonyultak. A völgyön lefelé a Fátyol-vízesést, a Szabadtéri Erdei Múzeumot, a Szikla-forrást, a pisztráng telepet és a vadbemutatót érintve érkezünk vissza Szilvásváradra
Vezetőnk Szilvásváradon: Regős József“Mókus bácsi” – barlangi régész, túravezető, helytörténész, őskorkutató – 1968 óta foglalkozik barlangkutatással, 1973 óta többségében a Bükk barlangjaival és 1981 óta szakosodott a barlangok régészeti vonatkozásaira. Ebben a témában a Szpeleologiai Oktatási Rendszerben máig tart előadásokat és a tankönyv ide vonatkozó részét is Ő írta. 1998 óta lakik állandó lakosként Szilvásváradon (Budapestről költözött oda) de már előtte elkezdett a környék helytörténetével is foglalkozni. Ma már ezeket a kutatásokat vezeti és az ezzel kapcsolatos publikációkat Ő írja. 2019-óta a faluképviselőtestületének is tagja. Már több mint 10 éve működteti egy Archeoparkot, mely idén Uniós támogatással újul meg, ezért jelenleg nem látogatható.
pattintott kövek
A szilvásváradi ősemberbarlangban található a világ legrégebbi csontfuvolája és több mint 44000 éves csontnyílhegyeket is találtak ott. Mókus bácsi meséli el a múlt elfeledett titkait.
Világszerte egyedülállónak számító érdekességeket rejt a barlang. Itt találták meg a világ legrégebbi fuvoláját, ami egy 30000 éves rétegből került elő. Ez egy barlangi medve combcsontjából készült. A másik kuriózumnak számító leletanyag az aurignac-i kultúra emléke, ezek radiokarbonos, vagyis a C14-es vizsgálat által 44300 +/-1600 évesre becsült csontnyílhegyek. De van itt egy medvetükör, ami tulajdonképpen egy sziklaél. Ezt a barlangi medve koptatta tükörfényesre több ezer év alatt, méghozzá úgy, hogy hozzádörgölőzött.
A Bükki-kultúra és a kelták, Massa, hámor és a régi faluhelyek. Aurignaci, gravetti és bükki kultúra.
Istállós-kői-barlang
B ü k k sz e n t m á r t o n : A Bélapátfalva szomszédságában található Bükkszentmárton falucskától délre, egy kis dombtetőn szégyenlősen bújik meg a Szent Márton tiszteletére felszentelt római katolikus templomocska. A 12. századi eredetű, eredetileg román stílusú egyházi épületet a törökök 1554-ben pusztították el, ekkor néptelenedett el a falu is jó kétszáz évre. Baranyai István remete, a környék népétől összekéregetett pénzen építtette újjá a templomot (1736), középkori kövek és a bélapátfalvai ciszterci monostor köveinek felhasználásával. Ekkor épült hozzá északról a sekrestye, a bejárat feletti kis fatorony, és ekkor készült el a barokk templombelső is.
Bükkszentmárton
A középkori eredetű templom építő- és díszítőkövei közül „mazsolázgatva” szinte bemutatkozik a környéket felépítő kőzetek „teljes” tárháza. Főleg az északi falban találkozhatunk nagyobb számban a középső- és késő-triász korú Bükkfennsíki Mészkő Formáció fehéres szürke, kalciteres példányaival, amelyek például a nem messze magasodó Bél-kő felépítő kőzetei (koruk: kb. 240–225 millió év). A szép karbonátos kőzetek a Bükki-egység sekélytengerekkel borított és zátonyokkal szegélyezett egykori selfjén (idegen kifejezéssel karbonátplatformján) rakódtak le, természetesen nem a mai földrajzi helyükön, hanem sok ezer kilométerre innen. Ugyanebben a falszakaszban vöröses és kávébarna színű, szilánkos törésű, éles felületekkel határolt dekoratív kőzetekre is figyelmesek lehetünk, amelyek már jóval fiatalabb, különféle középső- és késő-jura korú radiolaritok. Ezek már a Bükk térségét a jurában „elérő” óceáni ág mélyebb vizeiben lerakódott kovás rétegsorokból származnak, amelyek például Szarvaskő térségében lelhetők fel természetes környezetükben. A főbejárattól jobbra, a támpillér kőzetanyagában elvétve sötét színű, durvakristályos magmás kőzetek kandikálnak ki, amelyek szintén Szarvaskő település környékéről származó jura időszaki gabbrók (koruk: kb. 165 millió év). Ezek is a fent említett kis óceáni medence mélyéről származnak, ahol a mélytengeri üledékekbe benyomuló bázikus magmás testek lassan, évmilliók alatt hűltek, kristályosodtak ki (ezt tárja fel például a Szarvaskő határában tátongó Tóbérc-bánya is). A templom falaiban a leggyakrabban előforduló kőzet (főleg a déli falszakaszon) egy középső-miocén korú homokkő, amely sárgás és vöröses színezetével, és helyenként durva szemcsézettségével tűnik ki (koruk: kb. 17 millió év; ebből épül fel a környékbeli dombvidék is: Egyházasgergei Formáció). Tovább „böngészve” a kövek között felismerhetünk biotit-csillámoktól „becsillanó” miocén riolittufákat, de a térség legfiatalabb kőzetei is képviseltetik magukat, a travertínó (forrásmészkő vagy népies elnevezéssel „darázskő”) személyében. Ezek a pár százezer éves kőzetek a bükki karsztforrások vizéből váltak ki, s nem messze, Mónosbél határában bányászták is őket hosszú ideig. A falakban helyenként vöröses színű mesterséges építőanyagok is visszaköszönnek, amelyeket téglának hívunk. A hosszú felsorolást még természetesen folytathatnánk, de a leírtakból is kitűnik, hogy egy ősi templom falaiban nem csak az emberi évszázadok történelme köszönhet vissza, hanem egy terület évszázmilliókra visszatekintő földtani fejlődéstörténete is. Egy másik cikkünk témája lehetne az az érdekes kérdés is, hogy vajon a fent felsorolt kőzeteket pontosan honnan, mely történelmi bányákból származnak?
L o v a s – P a l ó z n a k – B a l a t o n sz ő l ő s
Vezetőnk Lovason: Kovácsné Kasza Katalin rérésztechnikus, őskorkutató, helytörténész
L o v a s a Balaton-felvidéken Balatonalmádi és Balatonfüred között található gyönyörű környezetben. Ez a kis település örökre beírta magát vastag betűvel az emberiség történelmébe. Ez a hírnév 1952-ben kezdődött.
A Lovasi őskőkori festékbánya jelentősége abban áll, hogy ebben az időszakban nem jellemző, hogy az ember bányásszon. Bányák a Neolitikumban gyakran előfordulnak, de az, hogy a jégkorszak vége, tehát a felső Paleolítikumban ez Európában egyedül álló.
1951 és 1952 között a 71-es főutat és Veszprémet összekötő főutat kezdték megépíteni, ehhez a legközelebbi murvabányát a Lovasi Mackói murvabányát nyitották meg. Innen szállították az útépítéséhez szükséges dolomitot. A murva bányászása során a munkásemberek szokatlanul nagy és érdekes állatcsontokat találtak egy szintén feltűnő színezetű és finomságú, úgynevezett földfesték gödörben. Szerencsére az erdészetet képviselő ember vadász lévén felismerte, hogy ezek a csontok nem ma élő állatok maradványai. Értesítette Mészáros Gyulát a Bakony múzeum őskoros régészét, aki első látásra észlelte, hogy különleges leletek kerültek napvilágra. A kutatásba bekapcsolódott Vértes László is. Több tanulmányt adtak ki és természetesen elindult a vita a leletek korát illetően.
Vértes László és Mészáros Gyula még 45000 és 35000 év közé tette a leletek korát. Ma már tudjuk, hogy a c 14-es szénizotópos vizsgálat szerint 11750 évesek az eszközök.
Lovas csontlelt
Régészeti szempontból ez az időszak az úgynevezett felső paleolitikum vége. Jellemzően az ember elődeink már rendelkeztek hatékonyabb vadászfegyverrel, így megjelenik a felesleg. A régészeti leletek tanúsága szerint az eszközök is kidolgozottabbak voltak. Kaparók, pengék, a halászáshoz szükséges eszközök segítették a minden napi életet. Elődeink szorosan együtt éltek a természettel. Megfigyelte a természetet, és amit nem értett belőle azt megmagyarázta. Varázslással tették hatékonyabbá vadászfegyvereiket.
Azt is tudjuk, hogy a neandervölgyi ősember már eltemette halottait. Azt is tudjuk, hogy a temetkezések alkalmával piros porfestéket is találtak a régészeti feltárások során. Valószínűsíthetőleg kultikus jelentőségű volt a piros porfesték. A piros a vér színe és ez által az élet színe is. Azt feltételezzük, hogy azért volt szükség a halottat beszórni vele, mert a halott fehér színű, élettelen. A természeti népeket megfigyelve másra is használták magát a földet, agyagot. Például vízzel összekeverve és a testükre kenve nem engedte, hogy a rovarok megcsípjék őket, vagy gyógyítás céljából golyót gyúrtak és ezt ették, vagy a testüket festették be.
Lovas vörös festékbánya
Nagy értéket jelentett az a föld, ahol vörös porfesték volt. A régészeti feltárás során, amit még Mészáros Gyula és Vértes László végzett kiszámolták, hogy körülbelül 24 m3 porfestéket bányásztak ki. Ez olyan mennyiség, hogy okkal lehet feltételezni, hogy esetleg kereskedhettek vele. 143 db bányászásra alkalmas eszköz került elő. Nagyobb részük az állatok olyan testrészeiből volt kialakítva, ami táplálkozásilag nem volt fontos. Tehát ezeket a csontokat direkt hordták oda a bánya területére. A csontot ugyanúgy lehet pattintani, faragni, csiszolni, mint a követ. Kis átalakítással kitűnő bányászáshoz szükséges eszközökhöz jutottak. A leletek között megtalálható volt a kőszáli kecske bordájából kialakított úgynevezett csontár, a Gím szarvas agancsából készült vájó eszköz, a különböző lapockákból kialakított lapátok. Felhasználták még az akkor élt vaddisznó és daru csontjait is. Ezek között az eszközök között volt egy darab, ami díszített volt. Egyetlen kőből készült babérlevél alakú eszköz is előkerült. Ez a kőeszköz volt az, ami a szakemberek közötti vitát elindította. A leletekkel később Dobosi Viola és Vörös István foglalkozott.
P a l o z n a k : A Szent István által alapított veszpémvölgyi apácámonostor alapítólevele eredetiben nem, csak 1109-es átiratában maradt fenn. Ebben említés történik görög nyelven egy paloznaki (Paloznik) szőlőművesről. A bakonybéli apátság alapítólevele szerint viszont a falut nekik adta István. Ebben zalai Poloznak néven szerepelt. 1079-ből szármaik Guden vitéz adománylevele, melyben ez szerepel: “Tudja meg a kiváló gondosságú László király és a hit minden követője, hogy én, Guden, aki sokáig fáradtam uramnak, a királynak szolgálatában és munkájában, hogy az ő engedelmével és beleegyezésével lelkem váltságára Szent Mihálynak adtam minden tudott vagy elrejtett kincsemet, amim csak Paloznakon volt, tudniillik egy egyházat, minden javával a kanonokok hatalma alá, ezenkívül öt mansio szolgát, két ekét, tizenegy szőlõt, húsz ökröt, háromszáz juhot, réteket, szántókat, gyümölcsfákat, erdőt. Ezt, amit Szent Mihálynak adtam, nem a püspök, hanem a kanonokok szolgálatára adtam, hogy ebből évente felüdülésük legyen, és lelkemről megemlékezzenek. De főként azt hozom minden ember tudomására, hogy a király ebben az ügyben szabad rendelkezést engedélyezett nekem a dömösi kúriában, amikor télidőben a németek megsemmisítésére készült. Ennek az elhatározásomnak és intézkedésemnek tanúi Gurcu esztergomi ispán, Erneus fia Szella, Márton prépost, Suni dékán, Tefil bíró, Péter a veje, Gellért mester, Ábrahám, Uchuga, Mihály pap, Ezicius és egész Magyarország többi előkelői. Én, szegény, főként azt kérem az én uramtól, hogy emlékezzék meg szolgálatomról, és halálom után ne semmisítse meg azt, amit életemben megengedett.” Az oklevélről itt olvashat többet. A tihanyi alapítólevél után ebben az oklevélben jelennek meg másodjára magyar nyelvemlékek.
Palóznak
II. András a Szentföldre vezetett hadjárata előtt a költségeket fedezendő elviszi Veszprémből Gizella királynő koronáját, helyette a veszprémi egyháznak adományoz Poloznukról 5 háznépet. Ugyanő – a Hazai Okmánytár dokumentuma szerint − Paloznakon (valamint Vászolyon és Pécselyen) a veszprémi egyháznak birtokokat szakít ki 1222-ben. 1239 előtt IV. Béla engedélyezte, hogy Miklós ispán egy poloznuchi szőlőt a hantai Szent Mihály Egyháznak adományozzon. A királyi adományok ellen a veszprémvölgyi apácák és a bakonybéli apátság is tiltakozot, miszerint a falu az ő ősi birtokuk (a két alapítólevél szerint).
A 13. század végén nemesi birtokosai is voltak. Palóznakon 1293-ban említik az ottani Jakab mester házát és pincéjét. A települést 1333-ban Veszprém megyéhez sorolták, 1404-ben viszont Zala megyéhez. A 14. század második felében a káptalan és a béli apátság évtizedekig tartó perében a falu az apácáké volt, mellettük részbirtokosként szerepelt a káptalan, a béli apát, a helybeli plébános és a hantai prépost. A török időkig maradt ez a birtokviszony, ekkor a veszprémi vár birtokához csatolták. Veszprém 1552-es elete után pedig a tihanyi várhoz adózott.
A kutatások szerint a Szt. András apostol tisztetletére épített parochiális egyháza valószínűleg a Balaton-felvidék egyik legrégebbi temploma volt, bár okleveles adatokat csak 1333-tól ismerjük. A pápai tizedjegyzék szerint a templom plábánosa ekkor Fábián, aki 3 penzát fizetett, ami 3 tinó árának felelt meg. A falu kőtemploma 1360-ban Szent András tiszteletére avatva, 1363-ban mint parochiális egyház szerepel, s a papja: Mihály.
1544. szept. 21-én a veszprémi káptalan tagjai a terjeszkedő törökök elől Sopronba mentik a veszprémi székesegyház kincseinek egy részét, köztük a paloznaki (Palaznak) egyház 3 aranyozott ezüst kelyhét is. 1550-ben még működő plébánia volt a vászolyi alesperesség kerületében, későbba század folyamán mind a templom, mind pedig a birtokok – a szomszédos templomokkal együtt − protestáns kézre kerültek. A templom 1749-ben lett ismét katolikus. 1750-ben a plébánia és valószínűleg templom is leégett. Ezért 1751-től 1775-ig Paloznak filia volt, Csopakon található ekkor az anyatemplom.
A barsi nemesi családból származó veszprémi kanonok, Törey László (1704-1767) halála előtt, 1767. január 6-án kelt végrendeletében vagyonának jelentős részét alapítványokra fordította. A káptalan birtokain fekvő templomokra, így a Balaton-felvidéken a csopaki, paloznaki templomok mellett a lovasira is 200-200 forintot hagyott.
1830. június 9-én villám csapott a toronyba, a harangok megrepedtek. A templomot 1835-ben átépítették, ekkor kapta a mai formáját. 1912-ben renoválták a plébánialakot, és új tetőt kapott a templom is. 1922-ben ismét tatarozták a templomot.
1970-71-ben a templom falkutatása során kerültek elő a román és gótikus templomrészek. A kutatók megállapították, hogy a templom a 13. században épült. Az északnyugati és délnyugati sarkok kváderszerűen megmunkált kövekkel armírozott külső felületei alján három, a feljebb eső részek kvádereinél lényegesen nagyobb, ugyanakkor viszont vékonyabb, lapszerű faragvány bukkant elő. Közülük kettőn durván faragott, domborművű kereszt látható. A kerítésfalban egy további, a fentieknél valamivel gondosabban megmunkált, alighanem valamivel később készült, keresztes kőlap is található. (forrás: varlexikon.hu)
B a l a t o n sz ő l ő s : Érdekes, hogy a 12-13. századi nagy templomépítési hullám nem érte el Szőlőst. Első fatemploma kb. 1309-1313 körül, míg kőtemploma valamikor az 1330-40-es években épülhetett. A templom első konkrét említése 1343-ból való, míg plébánosát csak 1373-ban nevezik meg először. A 16. század második felében a Balaton-felvidéken is rendkívül gyorsan terjedt a kálvini reformáció. Pontos adatokkal nem rendelkezünk arról, hogy mikor, milyen körülmények között terjedt el. 1576-tól egyértelműen kimutatható az önálló református lelkész Szőlősön. A korábbi – középkori – templomot a megújult hit hívei lefoglalták a maguk számára, és jelentős mértékben átalakították. A 18. század első felében, közepén, megindult katolikus ellenreformációs tevékenység nem érintette jelentősen Kis-Szőlős falut. Annak ellenére, hogy földesurai – tihanyi apátság, veszprémi káptalan, pápai pálos kolostor – katolikus intézmények voltak, a lakosság zöme háborítatlanul gyakorolta református vallását. A 18. század elején kisebb számban megtelepedtek a faluban katolikusok is, ám változatlanul kisebbségben maradtak.
Balatonszőlős
A 18. század második felében változatlanul a református felekezethez tartozó lakosság volt Kis-Szőlős faluban többségben. Az 1774. évi összeírás szerint a falu lakossága összesen 453 fő volt, ebből 379 lélek volt református, 70 római katolikus és 4 evangélikus. A római katolikus hívek a szomszédos Aszófő községhez tartoztak. Szőlősön a középkor óta nincs templomuk, majd csak a második világháború alatt, 1943-ban, sikerül felépíteniük. 1954-ben a szőlősi katolikus híveket is gondozó aszófői plébániát kivették a szerzetesi irányítás alól, és csak 1993-ban kerülhetett vissza. (forrás: balatonszolos.hu)
N ó g r á d sz e n t p é t e r – A l s ó sz t r e g o v a – N a gy l i b e r cs e – G á cs f a l u
N ó g r á d sz e n t p é t e r t 1297-ben említik először, nevét arról kapta, hogy középkori templomát Szent Péter apostol tiszteletére szentelték. A templomot és Péter nevű papját az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is említi „Petrus sacerdos Sancti Petri”alakban. (forrás: Wikipédia)
A l s ó sz t r e g o v a : A falu evangélikus temploma mellett, alacsony dombon álló, „eredetileg barokk, később klasszicistává átalakított épület”. Más forrás szerint „reneszánsz alapokon álló, barokk kúria”. (forrás: Wikipédia)
Madách kastély
Sztregova a 15. századtól kezdve a Madách család birtoka volt. Eredeti kastélyuk 1717-ben leégett, és felújítása után, 1758-ben ismét leégett. A napjainkban látható kastélyról úgy tartják, hogy a 18. század végén az író nagyapja, Madách Sándor kezdte építeni. Csáky Károly szerint azonban Madách Sándor ezt az úgynevezett „új kastély”-t egy birtokrésszel együtt szerezte vissza a családnak és elkezdte rendbehozatni, a fia pedig, idősebb Madách Imre (a költő apja) befejezte, és környékét parkosította. (1883-ban még a „régi kastély” is állt – ma már nincs meg –, rajzát Kimnach László festménye alapján a Vasárnapi Ujság közölte). Az író ebben az „új kastély”-ban töltötte gyemek- és ifjúkorát 1844-ig, 1854-től itt volt lakhelye, és itt hunyt el 1864-ben.
Nagylibercse
N a gy l i b e r cs e : A Nógrád megyei Nagylibercse (Ľuboreč) község első okleveles említése 1271-ből származik. Akkor a Kacsics nemzetségből származó Libercsei család volt a birtokosa. A templomot, amely most az evangélikus egyházé, a Libercsei család ősei építtették valamikor a 14. század közepén. Eredetileg egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel és nyugati toronnyal rendelkező gótikus templom volt. A reformáció kezdetén lett az evangélikus egyházé, ekkor építették a templombelsőben a fából készült karzatokat az északi, a déli és a nyugati oldalon. Az eredeti gótikus, rakott boltozat egy tűzvészben megrongálódott, amit famennyezettel pótoltak. A szentély északi oldalán volt a sekrestye, ezt azonban lebontották, ma már csak a szentély falában látható a befalazott csúcsíves ajtó. E mellett az ajtó mellett van a falba épített pasztofórium, szamárhátíves faragott díszítéssel. A szentély déli falánál ugyanilyen díszítésű gótikus iker ülőfülke található. A templom legértékesebb emlékei a különleges szépségű freskók, amelyek 1385-ben készültek. A festő személye ugyan ismeretlen, de annyi bizonyos, hogy Aquileai János műhelyében is dolgozhatott, aki Nyugat-Magyarország több templomában készített freskókat. A szentély falán Jézus életének jelenetei láthatók: Angyali üdvözlet, Háromkirályok imádása, Szűz Mária megkoronázása. A tizenkét apostol mellett látható a két donátor képe is. Ezeket a freskókat 1889-ben találták meg és restaurálták. 2002-ben egy újabb javítás alkalmával a diadalív bélletén megtalálták az ószövetségi próféták mellképeit is. (forrás: ma7.sk)
Nagylibercse
G á cs f a l u Szent György tiszteletére szentelt gótikus templomát 1350-ben építtette Losonczi Tamás. 1673-ban épült a mellette álló reneszánsz harangtorony.
A település a 13. században keletkezett a gácsi uradalom területén. 1350-ben “Gaach” alakban említik először. Ekkor építtette birtkosa, Losonczi Tamás a máig fennálló gótikus templomot. A 15. század közepétől a szomszédos Gács várának szolgálófaluja volt, sorsa szorosan összefonódott a váréval. A husziták foglalták el, de 1467-ben Hunyadi Mátyásvisszaszerezte és újra a Losonczi családé lett. 1552-ben Temesvár török ostromakor elesett a család utolsó férfi tagja, Losoczi István. Tekintélyes birtokait lánya, Anna örökölte, aki Forgách Zsigmondhoz ment nőül. Ettől kezdve a Forgách család birtoka. A 17. század végén Thököly kurucai szállták meg, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok dúlták fel. 1763-ban vásártartási jogot kapott. 1828-ban 82 házában 547 lakos élt, akik mezőgazdasággal, fuvarozással, halászattal foglalkoztak. (forrás: Wikipédia)
B é ny – L é v a – G a r a m sz e n t b e n e d e k – B a r s e n d r é d – N a gy s a ll ó
(B – freskós kerektemplom, tizenkét apostol tiszteletére szentelt rotunda / L – vár és vár rom, helyi idegenvezetés / G – Szűz Máriának és Szent Benedeknek szentelt templom, egykori bencés apátság, kolostor udvar megtekintése, helyi idegenvezetés, Szent Vér ereklye (a torinói lepel egy darabja) / B – falumúzeum megtekintése, helyi idegenvezetés / N – 1849-es nagysallói csata emlékművének megkoszorúzása)
Utazásunk során Fister Magdolna és Luky János helytörténész, két felvidéki magyar idegenvezető csatlakozik hozzánk. A hazafelé úton megállunk az 1849-es nagysallói csata emlékművet közösen megkoszorúzzuk.
F E L H Í V Á S !
A lévai várat a busz nem tudja megközelíteni így 500 m sétára kell számítani, egyenes sík terepen, járdán!
Bény rotunda
B é ny: A rotunda bélletes kapuja félköríves, ívmezője díszítés nélküli. A belsejében az apszisba vezető diadalív félköríves, magán az apszison román stílusú ablakok találhatók. A félkörben ülőfülkék vannak, fölöttük láthatók a feltárt freskótöredékek, akárcsak az ablakok rézsűs belsejében.
L é v a: Lévát egy 1156-ból származó adománylevél említi először (“villa Leua cum conventu hospitum ibidem commorantium”). Léva ekkor még a barsi várhoz tartozó jelentéktelen település volt, ami a mai városközponttól keletre terült el. Ez a városrész megőrizte az Ó-Léva nevet.
Léva várának sem építtetője, sem építésének az ideje nem ismert. Fügedi Erik szerint 1273 előtt épült, mert IV. László 1274-es oklevelében, melyben Hunt fiai Ders és Demeternek adományozta Dragus nevű földet, felsorolva azok érdemeit megemlíti, hogy II. Ottokár király ellen Léva védelmében harcoltak (“… secundo autem castrum Lewa, in quo Othocarus Boemorum Rex,…”). E szerint Ottokár sikertelenül ostromolta. Sajnos nem egyértelmű, hogy melyik Léváról szól az oklevél, mert az oklevelek a 16. századig a Trencsén feletti Illavát is Lévaként említik. Ottokár viszont 1271-ben Nyitrát elfoglalta, tehát akár a Bars megyei Léváról is szólhat az oklevél. Engel Pál nem említi a cseh ostromot és Haiczl Léváról írt tanulmányában Csák Mátét nevezi meg a vár építtetőjének.
Ami bizonyos, hogy okleveles adatok alapján Lévát 1318-ban Csák Máté birtokolta, akinek a várnagya ez időben Kistapolcsányi Gyula volt. 1321-ben Csák Máté halála után Gyula comes meghódolt I. Károlynak, aki neki és testvérének adta Bakabányát. A király Becsei Imre barsi ispánra bízta a várat. Ekkor került át a megyeszékhely Barsról Lévára. A pápai tizedegyzék szerint 1332-ben Léva már a megye leggazdagabb parókiái közé tartozott, ami a település fejlettségére utal.
Léva vára
1330-ban véres esemény színhelye volt Léva. Itt végeztette ki Becsei Imre a király parancsára a merénylő Zách Felicián nagyobbik lányát, Sebét. A Képes Krónika így írt róla: “Feliciánnak a másik, Sebe nevő idősebb leányát, aki egy Kopay nevő nemesnek volt a felesége, Lewa vára előtt Becheinek mondott Imre, e vár várnagya parancsára lefejezték, és maga Kopay is rabbilincsben rótta le a halál adóját. Ráadásul fiait a keresztes lovagok egy tengeri szigetre szállították, hogy sose lássák viszont szülőföldjüket. Végül magának Feliciánnak a nemzetségéből sok nemest felkoncoltak.”
G a r a m sz e n t b e n e d e k: 1075-ben I. Géza király alapított itt bencés kolostort, melyet “Monasterium a Ecclesia Sancti Benedicti” alakban említenek először. 1124-ben “Monasterium Sancti Benedicti de Grana”, 1158-ban “Monasterium S. Benedicti de Grana”. 1209-ben III. Ince pápa írja össze a garamszentbenedeki apátság birtokait.
A Szent Vér ereklye: Eddig azt hitték, hogy Veronika kendőjének egy darabját tartalmazza, de a lagújabb kutatások azt igazolták, hogy a lepel egy darabját tartalmazza az ereklye!
Garamszentbenedek apátság
N a gy s a ll ó: Nagysallói csata az 1848–49-es szabadságharc egyik fontos csatája volt 1849. április 19-én.
Első napunkat Böjte Csaba testvér társaságában töltjük, aki Déván fogad bennünket, ott ebédelünk, Vele töltjük a délutánt, majd az általa celebrált szentmisén.
Guraszáda
1. nap: G u r a sz á d a – D é v a – Cs e r n a k e r e sz t ú r faluturizmus / szállás
2. nap: Ő r a l j a b o l d o g f a l v a – Z e y k f a l v a – D e m s u s – Cs e r n a k e r e sz t úr
3. nap: L e s ny e k – M á r i a r a d n a – M a r o s i l ly e
1.nap – május 27. péntek
Őraljaboldogfalva
Gyülekező 06.30 óra – Indulás 07.00 óra
helyszín: G u r a sz á d a Árpád-kori temploma
helyszín: D é v a, Böjte Csaba kolostora
megérkezéskor ebéd (kb. 15.00-16.00 óra között)
kolostor megtekintés
kötetlen beszélgetpés Böjte Csabával
szentmise Böjte Csaba tartja
3. helyszín: Cs e r n a k e r e sz t ú r, faluturizmus a szállás
szállás elfoglalás
vacsora (meleg vacsora)
2. nap – május 28. szombat – reggeli 07.30-08.30 óra (svédasztalos reggeli)
Zeykfalva
Zeykfalva
helyszín: Z e y k f a l v a Árpád-kori temploma
helyszín: Ő r a l j a b o l d o g f a l v a Árpád-kori temploma
helyszín: D e m s u s Szent Miklós templom
helyszín: Cs e r n a k e r e sz t ú r
vacsora a szálláson (meleg vacsora)
Amennyiben úgy érkezünk haza bemegyünk Dévára és szabad program, vásárlás, vármegtekintés stb. Ezt menet közben közösen megbeszéljük.
Demsus
3. nap – május 29. vasárnap – reggeli 07.30-08.30 óra (svédasztalos reggeli)
